Szentháromság: az oszthatatlan egység ünnepe
Május 26-án Szentháromság vasárnapja, szent hitünk legnagyobb, legmagasztosabb titkának ünnepe. Megváltásunk minden fontosabb történeti eseményét átéltük a katolikus egyházi esztendő eddigi részében, adventtől pünkösdig. Megértettük, hogy a kinyilatkoztatás Istene üdvözítő és teremtő Mindenható, aki szeretetéből alkotott minket, és eleve arra rendelt, hogy Fiában fogadott gyermekei legyünk.
Keresztény életünk természetfeletti lényegét éppen az fejezi ki, hogy benső kapcsolatunk van a három isteni személlyel, azaz a Szentháromságnak isteni életével. Ez pedig csodálatos kegyelmi tény. A Szentháromság misztériuma teljesen meghatározza keresztény létünket, mert az isteni személyek mindegyikével fennálló kapcsolat által érhetjük el az üdvösséget. A háromszemélyű Egyisten titka előtt emberi értelmünk megtapasztalja a maga tehetetlenségét, ezen nincs is mit csodálkoznunk. Hiszen a Szentírás azt mondja: Isten „megközelíthetetlen világosságban lakik”. (I. Tim. 6, 16) Emberies képeink és fogalmaink ólomlábain nem tudunk mélyebben behatolni a háromszemélyű Egyisten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek titkába. Isten minden teremtett dolog, minden emberi értelem felett áll.
Jézus mégis úgy fedte fel előttünk Isten benső életének gazdagságát, hogy az emberek életéből vett képeket és szavakat használt. Ezt mondta: az Atya szeretetből küldte el elsőszülött Fiát a világba, hogy Hozzá vezesse az embereket, az Atya és a Fiú küldik a Szentlelket, hogy az embereket Isten gyermekeivé tegye. Tehát ezért hisz a keresztény ember az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, az egyetlen Istenben, aki három személyben él és ezek mindegyike ugyanazt az isteni természetet, lényeget bírja.
A Szentírás nem beszél ugyan háromságról, de megkülönbözteti az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyeit, ezért helyesen mondjuk, hogy az isteni természetnek három külön személy a birtokosa. Erre vezet, ezt mutatja a jézusi kinyilatkoztatás. Jézus egyrészt Istennek nevezi Atyját, imádkozik hozzá, teljesíti akaratát: tehát mint egy másik személlyel áll vele szemben. Jézusban az Isten nem mint Atya, hanem mint Fiú és a mi testvérünk jelenik meg. Istennek Jézusban való megtapasztalása kiegészül még a Lélek megélésével. Hiszen Isten a Lélek által közli magát az embereknek mint az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete.
A Szentháromság Egy Istennek végtelen szentsége és jósága indítsa lelkünket imádásra, dicséretre és hálára. Isten szeretete kiárad szívünkbe, s ezért „áldott legyen a Szentháromság: az oszthatatlan egység”.
Egész keresztény életünk szoros kapcsolatban áll a három isteni személlyel, a Szentháromság isteni életével. A Szentháromság nevében kereszteltek meg, és minden imánkat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük.
Mennyivel másképp imádkoznánk, ha lélekben összeszedetten, keresztvetéssel kezdenénk! Mennyire másképp dolgoznánk, beszélgetnénk stb., ha keresztvetéssel kezdenénk mindent! Ha nem lehet ezt külsőleg feltűnés nélkül tenni, megtehetjük gondolatban is. Minél többször és tudatosabban burkolózunk a kereszt jelébe, annál biztosabban élünk méltóan a kereszthez, a Szentháromság egy Istenhez.
KOVÁCS SÁNDOR főesperes, Szabadság, 2013. május 24.
Forrás:https://www.romkat.ro/?q=node/4082